Már megint ezt csinálom...undorodom magamtól. Nincs jobb dolgom esténként, mint ezt művelni.
A síkosított vibrátort hirtelen toltam magamba, de nem sikoltottam, nem kiabáltam, még egy könnycseppet se eresztettem el. Az ágyamon háttal fekve nyúltam lábam közé le, egészen ánuszomig. Kezem közrefogta a ragacsos játékot, s rögtön gyors tempóban mozgatni kezdtem. Sóhajaim betöltötték a szobát, mint mindig. Chunji ma is felhozta a barátnőjét, és nekem mosolyogva kéne vele társalognom. A nagy francokat! Az első pár hétben a sírás volt a nyugtató mozzanatom, de rájöttem, hogy ezen már a könnyek sem segítenek. Így hát bármennyire is ciki volt, elmentem egy SexShop -ba és vettem magamnak egy vibrátort. Olyan vagyok, mint egy szex éhes ribi, aki nem tud betelni az élvezettel.
Másik kezemmel merev tagomhoz nyúltam, s eszeveszett tempóban húzogattam rajta a bőrt. Már a kielégülés szélén voltam, mikor valaki kopogtatott az ajtómon.
-ByunHyun. Bent vagy? -kérdezte félhangosan Changjo. Nem akartam válaszolni, de a kis maknaet sem akartam megbántani.
-2 perc és kész vagyok. Várj egy kicsit. -kiabáltam ki. Nagyon lassan eltávolítottam magamból a játékot, felhúztam az alsóm és a nadrágom, majd kiszóltam a fiatalabbiknak, hogy jöhet. Ő komótos léptekkel szelte át a küszöböt, s az ajtót becsukva maga után letelepedett az ágyamra, amin az előbb még én hajszoltam magam az élvezet felé.
-Mondd, mi a baj? -tettem fel a kérdést.
-Ricky......-suttogta lehajtott fejjel. Áhh szóval csak ő.
-Nem mondtad még el neki?
-Hogy mondhatnám el? Nem akarom, hogy a barátságunknak vége legyen. Túl fontos nekem. Nélküle nem lenne teljes az életem. -könnyek gyűltek a szemébe.
-Ha meg sem próbálod, akkor nincs értelme szenvedned.
-És te? Elmondtad már ChanHee hyungnak az érzéseidet? -rátapintott a lényegre. Ha ő nem meri, akkor én mit mondjak?
-Jajj te. Tudod, hogy neki barátnője van. Semmi esélyem. Hiszen...két lyuk jobb, mint egy..
Erre a mondatomra megszorította vállamat, s magához húzva próbált jobb kedvre deríteni.
-Nem lesz baj hyung. Ma beszélned kell vele. Tisztázd le ezt az egészet. Így csak magadnak ártasz vele. -teljesen igaza van. Csak nem tudtam, hogy mégis hogy csináljam. -Én most megyek. Még ma este el fogok beszélgetni Rickyvel. Szurkolok neked is. -mosolygott, majd kiment az ajtómon, ezzel egyedül hagyva engem szállingózó gondolataimmal.
Visszagondolva, épp mikor rám nyitott fiatal csapat társam, valami közepén voltam. Újra levetettem magamról zavaró ruha neműimet, a vibrátort kézbe fogva hasra vágódtam az ágyamon, csípőmet minél magasabbra tolva magamba vezettem ismét a vékony hengert. Nem sokáig kínoztam magam, hamar átléptem a gyönyör határain, két másodperccel később pedig nyílt a szoba ajtóm. Villám sebességgel rántottam magamra a takarót, nehogy valaki így meglásson. Amint rájöttem, hogy ki is áll az ajtóban rendesen kivöröslött az arcom.
-Byunggie. Minden rendben? Nem szoktál még ilyenkor ágyban lenni. Talán beteg vagy? -bombázott meg hirtelenjében kérdéseivel.
-Nem, csak kimerített a mai próba...se-semmi komoly. -mosolyogtam rá, hogy elhiggye mesémet.
-Kérdezhetek valamit? -nézett rám boci szemeivel, amitől már megint beindult az a nagyon élénk fantáziám. Csak bólogattam, jelezvén, hogy kérdezhet. -Itt aludhatok veled, ugye?
Itt kaptam egyszerre agy halált és szív rohamot. Mélyeket nyeltem a levegőből, de nem éreztem, hogy eljutna a tüdőmig. Csak nagyokat pislogva néztem hyungom szemeibe.
-Nem hinném, hogy jó ötlet lenne. -válaszoltam zavartan, hisz alfelemet még mindig nyomta a kis rúd.
-Ne beszélj badarságokat. -s lerántotta rólam a takarómat. Aprót sikkantva próbálkoztam takarni magamat valahogy, jelen esetben ez sehogy sem tudott megvalósulni. Felpillantottam arcára. Bár ne tettem volna.
Minden olyan érzelem átsuhant rajta, amit én sosem akartam látni. Az undor, a csalódottság, és egy cseppnyi félelem.
-Chunji, ez nem az....aminek lá..- mondatomat félbehagytam, de nem önszántamból. Egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Helye égett, fájt, de nem annyira, mint a tudat, hogy rég titkolt szerelmem műve volt.
-Undorító vagy!! -kiáltott rám hirtelen. Bennem ekkor ment fel a pumpa.
Felkeltem ágyamról, őt lerántva rá a derekára ültem, s kezeit a fiókomban levő bilinccsel kirögzítettem az ágy támlához.
-Ez az egész miattad van... -suttogtam - AZ EGÉSZ A TE HIBÁD!!! -és a végén már kicsordult minden könnyem. -Ha te nem mutogatnád folyton a csajod, akkor nem történt volna így! Nem látsz semmit attól a fruskától, nem látod, hogy valakinek egy egész létet jelentesz... -mellkasára borultam, s ütni kezdtem, de nem volt már túl sok erőm.
Hirtelen eszembe jutott valami, amit mindig is meg akartam tenni. Számat egy szexy -s fél mosolyra húztam, miközben őt figyeltem. -Most megszerzem, amit mindig is akartam. És te nem tehetsz semmit.
Kigomboltam a gatyáját, és kivettem belőle lankadt tagját. Lassan masszíroztam, közben nyelvemmel is segédkeztem. Rángatózott, próbált ellenállni, sikertelenül. Felmásztam arcához, s keményen csókolni kezdtem ajkait, olyannyira, hogy a vére is kiserkent.Tehetetlenül vergődött kezeim alatt, de nem nagyon hatott meg, csak őt akartam megkaparintani. Alfelemhez irányítottam vesszőjét, ijedt tekintete még jobban feltüzelt. Egy egyszerű mozdulattal beleültem. Nem fájt, sőt kifejezetten élveztem a helyzetet. Egyenletes tempóban mozogtam rajta, egyre jobban magamban érezve őt. Minél többet súrlódott testünk, annál keményebb lett ő is, ezen pedig akaratlanul felkuncogtam.
-Csak nem élvezed? -mosolyogtam ördögin, s csípőmmel pici köröket írtam le. Ő csak elfordította arcát, és kezeit tovább rángatta. -Nem fog sikerülni, ugye tudod? -mondom ki őszintén. Azt hiszem nem vesz engem komolyan. Kezemmel megragadtam állát, úgy kényszerítve, hogy rám nézzen. -Fogd már fel, hogy szeretlek te barom!
-Te meg fogd fel, hogy nem érdekelsz.....-mérges tekintete lelkemig hatolt. Talán nem ez volt a legjobb ötlet.
Morogva szálltam le róla s tagját simogatni kezdtem.
-Miért nem én? Miért pont az a csaj? -kérdem akadozó hanggal. Már megint a sírás fojtogat, de próbálom visszatartani.
Nem válaszolt semmit, bár nem is tudott volna, hisz a szobaajtóm kivágódott és egy fújtató EunJi lépett be rajta. Amint meglátott minket, odajött, lerántott Chunjiról és a földre kényszerítve rugdosott. Nem volt már elég erőm harcolni, vagy egyáltalán védekezni, így hagytam magam. Hallottam a bilincs kattanását, majd trappolást, végül a szobaajtó bevágódott. Nem így terveztem....nem ezt akartam... én csak boldog akartam lenni egyszer az életben. Feltápászkodtam nagy nehezen, kínok közt, s felöltöztem. Mondjuk ez egy kicsit túlzás, hisz egy alsót és egy hosszabb pólót vettem magamra, majd kiugrottam az ablakon. A második emeletről kicsit fájdalmas volt az érkezés, de nem nagyon izgatott, csak el akartam menekülni. A hűvös éjszakában futottam, és futottam, minél messzebb a dorm -tól. Miután úgy éreztem elég messze vagyok, megálltam egy hídnál. Kihajoltam és csak néztem a hullámzó víztükröt.
-Ha meghalok, akkor jobb lesz majd? -gondolkodtam el hangosan. Nem haboztam oly sokáig, felálltam a korlátra és engedtem magam esni. Éreztem, ahogy zuhanok a magas hídról, de valami mégis meggátolja az öngyilkossági kísérletemet és visszaránt a hídra. Óvatosan emelem fel tekintetem és egy igen dühös maknae -vel találom szembe magam. Nem kérdezett semmit, csak átölelt és ringatott.
-Ez nem megoldás hyung.....-suttogta, mire könnyeim utat törtek maguknak, s arcomon végigfolytak, majd az ő pólójára estek.
-Szánalmas vagyok. -hüppögtem neki, kezeimmel szorítottam pólóját. -Egy barom vagyok, érted?!
-Nem vagy barom....hidd el.
Könnyek közt szorítottam magamhoz, ő az egyetlen, aki megért engem. Az én életem miért nem lehet olyan mint egy tündérmese? Nekem miért csak a fájdalom és a kín marad? Miért...?
