Farkasok fogságában (BaekYeol)

1.fejezet   - Minden megváltozik.

-Szeretlek! -mondtam, és letettem a telefont.
Végre..... holnap lesz a nagy nap.... igazából semmi kedvem hozzá,
de apámat áthelyezték Amerikába munkaügyben, ezért engem egy ismerőséhez
 küld.Chanyeolnak még nem mondtam el....nem tudtam közölni vele. Chanyeol a barátom....
 de nem a szokásos haver. Ő életem szerelme..... sajnos elég messze él tőlünk...
 Míg én Mokpoban élek, ő Szöulban a nagyvárosban.... Eddig összesen
2 -szer találkoztunk. Mikor megismerkedtünk, és mikor bevallotta, hogy,hogyan is
érez irántam.
Teljesen különbözünk. Kívül is, belül is.
Ő egy magas (187 cm), szőkés-barna hajú, izmos Adonis, aki nem mellékesen
 kedves, és folyton megakar mosolyogtatni. Nemrég töltötte a 22-őt.
Én inkább alacsonyabb termetű (176 cm), fekete hajú, lusta emberfaj vagyok. Próbálok mosolyogni, de nem mindig megy.....de mikor vele
beszélek Skype -on, akkor egész más...Akkor csak mosolyogni tudok...
Már több mint 4 hónapja vagyunk együtt, de ez a távkapcsolat megnehezíti a dolgunkat.
Mint máskor is, ma is vele álmodtam az éjjel.
Másnap reggel korán keltem, mivel hamar el kellett indulnunk, hogy odaérjünk. De nem tudtam,
hogy pontosan hová is megyünk.
-Apa. -szólítottam meg a kocsiban. -Hova fogok költözni? Mármint helyileg.
-Szöulba. Él ott egy nagyon kedves barátom, aki vállalta, hogy vigyáz rád amíg távol vagyok.
Neki is vannak gyerekei. 2 fia és 2 lánya. Az egyik fia korodbeli, vagy talán egyel fiatalabb, de tudni fog veled
beszélgetni. -szóval lesz társaságom... (23 leszek 2 hónap múlva)
-Értem.... -csörögni kezdett a telefonom.
Gyorsan előkaptam, és a kijelzőn Channie neve díszelgett. Mosolyogva vettem a fülemhez.
-Szia.
-Szia Baeki. Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? Azt hittem alszol.
-Nem, már nem. Akadt egy kisebb dolgunk apával, és most kellett elindulni.
-Értem......nálunk is van egy kisebb kavarodás, de kezdünk hozzászokni... -meglepődtem.
-Milyen kavarodás? Ugye nincs nagy baj? -hangom ijedt volt...féltettem.
-Nem, dehogy te buta. -nevetett a telefonba. -De nincs semmi baj, majd elmesélem.
Még beszéltünk egy ideig (vagy 1 órát xD), de neki mennie kellett edzésre, ezért elköszöntünk egymástól.
Az út további része, unalmasan telt. Többnyire zenét hallgattam, de apával is váltottam néhány szót.
Végree! Ki van írva nagy betűkkel, hogy "SZÖUL". Nagyon megörültem, mert már elültem a hátsó részemet.
Még vagy 10 percig kocsikáztunk, mikor apa megállt egy hatalmas ház előtt, ami olyan volt, mint egy kastély.
Kipakoltunk és becsengettünk. Egy lány nyitott ajtót, és utána megjelent több lány is.
Biztos cselédek lehettek, mivel elvitték a holmimat. Beljebb tessékeltek egy hatalmas szobába, és szóltak,
hogy a ház tulaja mindjárt jön, és fogad bennünket.
Leültünk, és nem is kellett sokat várni, megjelent egy kb. 40 éves férfi, és kezet rázott apával.
-Szóval ő a fiad, Baekhyun? -mosolygott rám, és velem is kezet rázott.
-Igen, ő. Mutatkozz be, rendesen. -szólt rám.
-Ö....örvendek uram. Byun Baekhyun vagyok. Kérem, ha bármiben segítségére lehetek, szóljon.
-Ígéretes fiatal ember vagy. Az én nevem Park Jiseo. De szólíts csak Seom-nak.
-Úgy lesz. -mosolyogtam.
-Bemutatom a gyerekeimet. -mire kimondta ezt, 3 -man megjelentek mellette.
-Ő a legfiatalabb, Chinhae, az én kislányom. -mutatott egy fekete hajú, copfos, csillogó szemű lányra.
 -Chin még csak 12 éves, elég fiatal, de az esze nagyon fog. -a lány pirulva intett. Én visszaintegettem neki mosolyogva.
-Ő a második a sorban, a második lányom Heeyoung. -egy rövid, barna hajú lányra, aki szemüveget
 viselt. -Ő most töltöte a 15 -öt. Ő is okos,akárcsak Chin. -a lány mosolygott, és pedig neki is intettem.
-Ő a legidősebb, Hyunjae. -a szivem kihagyott egy ütemet. A fiú arca pontosan ugyan olyan volt, mint Channié....ez csak a véletlen lehetett. Neki is barna  színű haja volt, de nem mosolygott csak nézett engem és lassan elfordította tekintetét. -Hyunjae 25 éves.
-Örülök a találkozásnak. Én Baekhyun vagyok, és remélem nem leszek terhetekre.
-Hyunjae. Hol az öcséd? -kérdezte hirtelen Seom.
-Még edzésen van. Gyúrni akar egy kicsit, mivel lenne még hova fejlődnie. -mondta nemes egyszerűséggel.
-Ohh...akkor Baekhyun, vele majd este, vacsora előtt tudsz találkozni. Ő pedig itt a kedves feleségem, Heiyon. -a nő mosolya olyan meleg volt. Igazi anyukás mosoly.
-Örvendek asszonyom.
-Én is, de hívj csak nyugodtan anyunak. Amíg édesapád nem lesz veled, addig én vigyázok rád.
-Köszönöm....anya. -ismét csak mosolygott.
-Akkor jó utat apa. -fordultam apához, hiszen mennie kellett.
-Legyél jó, és ne okozz fejfájást Seomnak.
-Értettem. Majd beszélünk. Szia.
-Szia fiam. -mondta és megölelt.
A könnyes búcsú után valaki megszólított.
-Gyere, megmutatom a szobád. -fogta meg a kezem a kicsi lány, Chin.
Felhúzott az emeltre, és a folyosó végén lévő szobába vezetett.
-Ez a te szobád. Remélem nem túl kicsi a tér, de érezd kérlek otthon magad.
-Köszönöm. Nagyon kedves vagy. Egyedül hagynál egy kicsit míg kipakolok?
-Persze, sajnálom. Megyek is.
Ezzel becsukta maga után a szobaajtómat. Elkezdtem kipakolni, és annyit rendezkedtem, hogy lassan beesteledett.
Kopogtattak az ajtómon.
-Gyere! -szóltam ki, a dobozok közül.
-Kész a vacsora Baekhyun. Egyél velünk te is. -mosolygott Heiyon.
-Rendben van. Máris megyek. -kikászálódtam a cuccaim közül, és bezártam a szobám ajtaját.
-Ma majd megismerheted a másik fiamat is. Vacsora közben fog betoppanni. Mint mindig.
-Már alig várom, hogy őt is megismerhessem. -mosolyogtam.
Lent együtt ettük és közben beszélgettünk is.
-Baekhyun. -szólt Seom.
-Igen?
-Neked van barátnőd? -ez a kérdés kicsit furán jött ki, de kezeltem a helyzetet.
-Tudja uram, és nem igazán ezen a vonalon vagyok...
-Oh, értem.....akkor, van barátod? -mindenki nagyon lesett engem. Gyorsan kell választ adnom.
-Van, csak távkapcsolatban élünk. Ő is itt lakik Szöulban, és úgy terveztem, hogy majd valamikor találkozok vele.
-Ha kell segítség, csak szólj.- mondta biztatva.
-Rendben.
Csendben ettünk tovább, mire halkan hallatszott, hogy becsukták a bejárati ajtót.
-Megjött a bátyus!! -futott ki elé Chin. -Bátyus nézd ki jött. -visongott a kislány.
-Jó, jó egy perc. -a hangja olyan ismerősen csengett.
-Gyere fiam, bemutatunk neked valakit.
Pár másodperc múlva belépett az ajtón és elkerekedett szemekkel bámult rám. Én ugyanígy tettem. "MIIII???!!!"
-Baeki..? -kérdezte.
-Nahát. Ismeritek egymást? Hát akkor ez könnyebb volt, mint hittem. -sóhajtott Seom.
A következő jelenetnél mindenki lefagyott. Felálltam a székről, odafutottam Chanyeolhoz, ő felkapott és egymás ajkára tapadtunk.
Megfeledkezve magunkról csókoltuk egymást. Beletúrtam dús hajába, próbálva minél közelebb húzni magamhoz.
Lassan elváltunk egymástól, de ő még mindig fogott, úgy néztünk egymás szemébe.
-Yeollie.... -suttogtam.
-Khmmmmm......... -erre a hangra Chanyeol letett és az asztalnál ülők felé fordultunk.
-Örülök nektek gyerekek, de fiam. Miért nem mondtad el, hogy van valakid?
-Hát.....még korainak ítéltem....és ezért.....
-Értjük, értjük, de együnk tovább, hiszen Chanyeol még nem is vacsorázott. -mondta Heiyon.
Visszaültem a helyemre, Channie pedig mellém telepedett. Az asztal alatt megfogta a kezemet. Vacsi után felmentünk az emeletre.Behívott a szobájába, hogy bezsélgessünk egy kicsit.
-Nem hittem volna, hogy te leszel az ideiglenes fogadott gyerek. De örülök, mert így láthatlak élőben is mosolyogni. -mondta, majd adott egy csókot.
-Annyira hiányoztál.És végre most sokáig együtt leszünk.
-Igen, de van egy probléma.... -sóhajtott.
-He? Probléma? -értetlenkedtem.
-Igen, egy hatalmas probléma....
Vártam, hogy végre elmondja, és ne húzza az időt.
-Látszott a tesóimon, hogy totál odavannak érted....én....féltelek tőlük......Félek, hogy elveszítelek valamelyikőjük miatt...Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek..... -szemei szomorúságot tükröztek.
-De én soha nem hagynálak el valaki másért. És amúgy is. Láttad, hogy milyen fejet vágtak, mikor lesmároltalak?? -nevettem fel.
Erre ő is nevetni kezdett.
-Hahaha! Remélem eljutott a tudatukig, hogy TE az ENYÉM vagy. Nem adlak oda nekik. -majd újra megcsókolt.
Ez a legszebb nap az életemben. Semmi sem ronthatja el.
Legalább is én ezt hittem...