Farkasok fogságában 2 (BaekYeol)

Boldogan...együtt

Másnap reggel boldogan ébredtem fel. Tudtam, hogy a mai napot Chanyeollal tudom tölteni. Elvonultam

a fürdőbe, hogy megmosakodjak. Nem gondolkoztam, csak benyitottam. Hiba volt. A fürdőben egy félmeztelen

Chanyeol állt a tükör előtt, és a haját igazgatta. Észre vehette,hogy figyelik, ezért hátra fordult.

-Öööööö.......bocsi!!! -hadartam el nagy zavarodottság közben, és kirohantam a fürdőből. 

Futottam, egészen a szobámig, ott pedig az ajtónak vetettem a hátamat. "ÚR ISTEN!! Olyan izmos."

Egész végig ezen járt az eszem, de egy hang kizökkentett gondolataim közül. Channie állt ott előttem, ismét félmeztelenül.

-Ne haragudj rám. Nem tudtam, hogy ott vagy bent. Nem akartam rád rontani. Sajnálom. -néztem fel rá, mire elmosolyodott.

-Nem haragszom. Bárkivel előfordul, hogy rányitnak, de örülök, hogy én voltam az, és nem valamelyik tesóm. Csak engem láthatsz így. Senki másnak nem engedem. -csókolt meg forrón, mire a szívem majd kiugrott a helyéből.

Hosszú ideig maradtunk együtt, egymás ajkain, de ezt a szép pillanatot Heeyoung zavarta meg, azzal, hogy elrángatta előlem barátomat.

-Bátyó! Megígérted, hogy segítesz átrendezni a szobámat.

-Megyek már, csak ne rángass!

Mosolyogva néztem a testvér pár után, de egy érintés zökkentett ki gondolat menetemből.

Megfordultam és szembetaláltam magam Channie bátyjával.

-Gyere, reggeli. Később nem marad. -morogta nekem, majd komótosan elsétált.

Én is lefelé vettem az irányt, s egy vidám anyuval találtam szembe magam.

-Jó reggelt Baekhyun drágám. Mit kérsz reggelire? -kedves hangja olyan jó volt. Egy igazi anya.

-Jó reggelt anyu. Teljesen mindegy, ami van.

Rám mosolygott, és elém tett egy tányér palacsintát.

Hamar befaltam, és jóllakottan vonszoltam fel magam a szobámba, ami úgy érzem érintetlen marad, mivel én Channienál fogok aludni.

Letérdeltem a bőröndöm elé és kotorászni kezdtem benne.

Megtaláltam a fürdős cuccaimat, s ezeket felfogva egy törölközővel és egy tiszta ruha szettel elindultam a fürdőbe.

Bezártam az ajtót, levetkőztem és nekiálltam tusolni.

A meleg víz kellemesen csorgott végig testemen, minden pillanatát kiélveztem.

Kb. 20 perccel később kisétáltam, vissza a szobámba.

A kis ajtó feletti tükörhöz mentem sminkemmel, és megpróbáltam átvarázsolni magam zombiból emberré.

Már majdnem végeztem, mikor valaki benyitott a szobámba.

-Baeki oppaaa ~~~ -visítozott Chin. -Te fested magad?

-Igen, miért? Baj? -kérdeztem vissza.

-Nem, épp ellenkezőleg. Tiszta aranyos vagy.

-Ohh köszi. Chanyeol még mindig Heeyoungnak segít?

-Igen de már hamarosan végeznek. -lesett ki az ajtón.

Nagy léptek zaja törte meg a közénk települő csendet. Kis idő múlva megjelent az ajtóban az előbb emlegetett személy.

-Chin, egyedül hagynál minket? -nézett kérlelően kishúgára, aki azonnal felháborodott.

-Oppa nem csak a tiéd, te zsiráf!!!! -kiabálta a szemébe és egy nyelv öltés kíséretében odafutott hozzám. -Gyere oppa, hagyjuk itt ezt a tornyot. -rángatott karomnál fogva el.

Kimentünk a kertbe, és játszottunk a kutyával, ami kb. kétszer akkora volt állva, mint Chin, és dús, fehér szőre volt.

Guggolás közben karokat éreztem meg derekam körül.

Az a valaki egy puszit nyomott a nyakamba. Önkéntelenül is elmosolyodtam.

-Szép ez a kutya. Hozzád illő. -mosolyogtam.

-Hát, inkább Chin esete. Jobban elvan vele, mint velem.

-Én meg veled jobban elvagyok, mint bárki mással. -fordultam meg ölelésében és nyomtam egy puszit szájára.

Belemerültünk egymásba, viszont Chin egy idő után megelégelte, hogy nem vele foglalkozok, odajött, elhúzott Channietől, és megcsípte az arcát.

-AUUUHHH!!! Ez fájt! -nyivákolt.

-Mondtam, hogy oppa nem csak a tiéd!

Tovább veszekedtek édesen. Tiszta egyformák voltak. Látszott rajtuk, hogy testvérek.

Én odamentem a kutyához, és tovább játszottam vele, figyelmen kívül hagyva a Park testvéreket.

Olyan érzésem volt, mintha a kutyával el lehetne beszélgetni. Hát én hülye vagyok, azt már tudom.

A kutyázásomat megint megszabotálta valaki, de nem is akárki, Chanyeol 2 lépett oda mögém, és komor tekintettel pásztázni kezdett.

-Gyere fel a szobádba. -utasított.

-De.. -kezdtem volna ellenkezni, de egyszerűen megragadta a kezem, és behúzott a házba, egyenesen fel a szobámba. Belökött az ajtón, majd miután ő is bejött kulcsra zárta azt.

-Mi-mit csinálsz? -kérdeztem remegve tőle.

-Játszunk egy kicsit. -ördögien vigyorgott rám és nemes egyszerűséggel az ágyamra lökött.

Felém mászott, kibilincslet az ágy támlájához és neki esett nyakamnak.

Ne! Neneneneneneneneneneeeeee!!!!!!!!! Add istenem, hogy ez csak egy rossz álom legyen!!