Már több, mint 1 hét telt el az incidens óta, de még mindig nem tudtam rendesen kiheverni. Mikor összetalálkozok a folyosón Hyunjaevel, elrohanok valamerre másfele. Chanyeol persze segít a felejtésbe. A felkelés nagy fájdalmakkal járt, de ez van. Próbálkoztam volna ülő helyzetbe kerülni, mivel a szükségleteim ezt kívánták, ám valami nem engedett megmozdulni. Letekintettem magam mellé, és egy édesen szuszogó Yeollieval találtam szembe magam. Kezeit mellkasomnál kulcsolta össze, még álmában is védeni akart. Ám megfeledkeztem az időről, így mire felébredt se hagytam abba bámulását. Megszorította vállamat, kirángatva ezzel gondolataim tömegéből.
-Jó reggelt szépség. -köszöntött a nem megszokott formában, amibe belepirultam.
-Neked is. Jól aludtál? -mosolyodtam el, miközben ő nyújtózkodott egyet.
-Ez volt az egyik legszebb reggelem, de kezdek éhes lenni.
Kipattant az ágyból, engem is magával rántva és mikor lábaimmal stabilan álltam a talajon, kezeit derekamra téve érintette össze ajkainkat. Mivel nemrég keltünk, mindkettőnk szája száraz volt, de barátom nyelvével végigsimított rajtuk. Hangos kopogásra rebbentünk szét, majd amint meghallottuk Chin hangját megkönnyebbülten sóhajtottunk.
-Bátyó, fennt vagytok már?
-Persze, mindjárt leérünk. Egy öt-tíz perc, oké? -simogatta meg fenekemet, mitől ugrottam egyet.
-Rendiii. -majd hallottuk, ahogy elugrál. Dühös szemekkel méregettem a mellettem álló magas személyt.
-Ilyet. Többet. Ne. Merj. Ilyenkor. Csinálni. Vili???!!! -s ezzel kitrappoltam a fürdőbe.
Megmosakodtam, mire visszaértem a szobámba, Yeollie már felöltözött, sőt még az én ruháimat is kiválogatta. Félve lépkedtem oda az ágyhoz, mikor megláttam aznapi szettemet, majdnem összeestem. Egy nagyon feszülős comb közép nadrág, egy fehér trikó, ami kicsit bő volt, így elég rendesen be lehetett látni alá, és egy számomra ismeretlen nyaklánc. Érdeklődve emeltem fel a csillogó nyakéket, közben páromra sandítottam.
-Gondoltam tetszeni fog. -mosolygott ezer wattosan.
Kivette kezemből és egyből nyakamba akasztotta. Álmélkodva figyeltem a rajta lifegő medált, melyen egyetlen hangullal belevésett szócska állt :
사랑해
Szemeimbe könnyek szöktek, ennél csodásabb nem is lehetne ez a nap. Átöleltem szerelmemet, ő pedig egy lágy puszit nyomott haj koronámra. Érzelmi idillünket az ő gyomrának korgása zavarta meg.
-Kéne menni reggelizni, nem? -simultam mellkasához, ő csak bólogatva húzott a lépcső irányába, azonban hirtelen megállt. Érthetetlen ábrázattal néztem őt, de ő csak engem bámult.
-Nem akarsz először átöltözni? -itt esett le, hogy én még mindig pizsiben vagyok.
Pirongva futottam vissza a szobámba, és, hogy meg ne bántsam, az ő általa kiválasztott ruhákat vettem fel. Furán éreztem magam, nem is kicsit. Kibattyogtam lehajtott fejjel, várva a véleményt.
-Túlságosan is jól áll neked. -hallottam meg Chanyeolt.
-Biztos?....Szerintem kicsit túl szo-szoros.... -kényelmetlenül éreztem magam, hisz tudtam, hogy ő bámul engem.
- Persze, de igyekezzünk, mert éhen halok. -nyöszörgött egy sort, majd magával ráncigált az étkezőbe.
Az asztalon találtunk egy kis cetlit, feltehetőleg anyu rakta ki.
- Persze, de igyekezzünk, mert éhen halok. -nyöszörgött egy sort, majd magával ráncigált az étkezőbe.
Az asztalon találtunk egy kis cetlit, feltehetőleg anyu rakta ki.
"Jó reggelt fiúk!
Remélem jól aludtatok. Ma korán el kellett mennem üzleti megbeszélésre, hátha kapok új munkát.
Kaja a hűtőben, pénz a fiókban, kulcsok a helyükön.
Chin tánc órára ment, Heeyoung zongorára, Hyunjae pedig bokszolni.
Channie drágám, ne felejtsd el, ma kondi!
Puszi, anyu."
Felkutattuk a reggelit, ami ma egy-egy adag zabpehely volt. Megettük, utána Yeolo fürdeni ment, én meg elrendeztem az ágyunkat. Tíz perc múlva Ő már összepakolt az edzésre, de én is akartam vele menni.
-Nem tudsz ott semmit se csinálni, unatkozni fogsz.
-Ha meg itt hagysz, akkor meg egyedül leszek, és bármi, ismétlem BÁRMI megtörténhet. -érveltem ellene.
Szemeiben láttam, hogy ezt a csatát már megnyertem.
-Rendben, jöhetsz. De ne csinálj semmit. Csak ülj és nézelődj. Nem szeretném, ha bajod esne.
Öröm táncot jártam, míg ő felvette a cipőjét.
-Ha nem sietsz, akkor tényleg itt hagylak. -erre én is felkaptam magamra hosszú szárú torna csukámat.
Kimentünk a garázshoz, majd mikor megpillantottam a kocsiját, elállt a lélegzetem.
-Na, azért vegyél levegőt néha. Nem szeretnék egyedül meghalni. -viccelődött velem, mire én megrázva fejemet, még mindig tátott szájjal, és megkérdeztem tőle.
-Biztos tudsz vezetni?
-Persze, miért ne tudnák? Ne félj, nem borulunk be az árokba. -simított végig haj koronámon, odatessékelve a kocsihoz. -Kösd be az öved. -szólt, mikor már ő is benn ült a volán mögött. És elindultunk.
Tényleg jól vezetett. Nem volt se karambol, se elütött kis állat, se halott ember. Meg voltam nyugodva. Lassan odaértünk az edző teremhez, ami nagyobb volt, mint gondoltam. Kívülről egy egyszerű tömb ház szerűségnek látszott, de mikor beléptünk az ajtón megpillanthattam a különálló termeket. Olyan volt, mintha egybeépítettek volna nyolc-kilenc sima kondit.
Barátom már rutinosan mozgott itt, így én csak követtem őt, és a nagy lépteit. Elértük, feltehetőleg az öltözőt, mivel ő vetkőzni kezdett, én meg csak figyeltem testét. Látszott rajta, hogy odafigyel a testére. Izmos volt, mi tagadás, nem olyan benga állat módon, hanem az őneki megfelelően. Átöltözött egy fehér atlétára és a fekete rövid sport nacijába.
-Gyere, megmutatom, hogy hol gyúrok. -húzott magával, ki az öltözőből, át két folyosón, be egy nagyobb terembe, ahol már volt jó néhány személy.
Leültem egy székre, és onnan figyeltem őt. Látszólag egyszerű volt, amit csinált, de ehhez igazából nagyobb fizikai erő szükséges. Csak néztem, ahogy az izzadság cseppek végigfutnak karján és lábszárán. Két óra múlva már felsője teljesen átázott, rátapadt felsőtestére, s ezzel egyre jobban beindította fantáziámat. Alig bírtam leállítani magamat, hogy ott helyben neki ne essek. Feszengve ültem végig azt a négy és fél órát, aztán Chanyeol odajött hozzám.
-Akkor mehetünk is. -vigyorgott rám. Én csak elpirulva bólogattam, s sietős léptekkel közelítettem meg a kijáratot.
Tudtam, hogy ő még átöltözik, de kell egy kis friss levegő, hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet, na meg kicsit ciki lett volna a közelében lennem egy merevedéssel a lábam között.
"Bírd ki, Baekhyun....Csak hazáig bírd."
Öröm táncot jártam, míg ő felvette a cipőjét.
-Ha nem sietsz, akkor tényleg itt hagylak. -erre én is felkaptam magamra hosszú szárú torna csukámat.
Kimentünk a garázshoz, majd mikor megpillantottam a kocsiját, elállt a lélegzetem.
-Na, azért vegyél levegőt néha. Nem szeretnék egyedül meghalni. -viccelődött velem, mire én megrázva fejemet, még mindig tátott szájjal, és megkérdeztem tőle.
-Biztos tudsz vezetni?
-Persze, miért ne tudnák? Ne félj, nem borulunk be az árokba. -simított végig haj koronámon, odatessékelve a kocsihoz. -Kösd be az öved. -szólt, mikor már ő is benn ült a volán mögött. És elindultunk.
Tényleg jól vezetett. Nem volt se karambol, se elütött kis állat, se halott ember. Meg voltam nyugodva. Lassan odaértünk az edző teremhez, ami nagyobb volt, mint gondoltam. Kívülről egy egyszerű tömb ház szerűségnek látszott, de mikor beléptünk az ajtón megpillanthattam a különálló termeket. Olyan volt, mintha egybeépítettek volna nyolc-kilenc sima kondit.
Barátom már rutinosan mozgott itt, így én csak követtem őt, és a nagy lépteit. Elértük, feltehetőleg az öltözőt, mivel ő vetkőzni kezdett, én meg csak figyeltem testét. Látszott rajta, hogy odafigyel a testére. Izmos volt, mi tagadás, nem olyan benga állat módon, hanem az őneki megfelelően. Átöltözött egy fehér atlétára és a fekete rövid sport nacijába.
-Gyere, megmutatom, hogy hol gyúrok. -húzott magával, ki az öltözőből, át két folyosón, be egy nagyobb terembe, ahol már volt jó néhány személy.
Leültem egy székre, és onnan figyeltem őt. Látszólag egyszerű volt, amit csinált, de ehhez igazából nagyobb fizikai erő szükséges. Csak néztem, ahogy az izzadság cseppek végigfutnak karján és lábszárán. Két óra múlva már felsője teljesen átázott, rátapadt felsőtestére, s ezzel egyre jobban beindította fantáziámat. Alig bírtam leállítani magamat, hogy ott helyben neki ne essek. Feszengve ültem végig azt a négy és fél órát, aztán Chanyeol odajött hozzám.
-Akkor mehetünk is. -vigyorgott rám. Én csak elpirulva bólogattam, s sietős léptekkel közelítettem meg a kijáratot.
Tudtam, hogy ő még átöltözik, de kell egy kis friss levegő, hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet, na meg kicsit ciki lett volna a közelében lennem egy merevedéssel a lábam között.
"Bírd ki, Baekhyun....Csak hazáig bírd."
