Farkasok fogságában 3 (BaekYeol) +18!!

Fájdalmas valóság

Az előző részekből :

-Mi-mit csinálsz? -kérdeztem remegve tőle.
-Játszunk egy kicsit. -ördögien vigyorgott rám és nemes egyszerűséggel az ágyamra lökött.
Felém mászott, kibilincselt az ágy támlájához és neki esett nyakamnak.

Nem mertem megmozdulni, annyira le volt blokkolva az agyam. Csak akkor kezdtem el ellen állni, mikor már pólómat húzta volna éppen le.
-Engedj el azonnal!!!!! -kiabáltam jó hangosan, s lábaimmal próbáltam lelökni magamról. Természetesen sikertelenül.
-Ne ficánkolj annyit édes. Még a végén a lábaidat is le kell kötöznöm. Ha szépen nyugton maradsz, nem teszek rossz dolgot. De ez csak rajtad múlik. -majd mondandója végén beleharapott a nyakamba.
Felszisszentem, de ő nem foglalkozott vele, tovább kínozta a nyakamat. Lassan lejjebb tévedt nyelve, s kulcscsontomat nyalogatta.
Kezeivel a szekrény felé nyúlt, s kihúzva fiókját, egy ollót vett elő. Odavezette pólóm aljához, majd levágta rólam az anyagot.
Kényeztetni kezdte szájával mellbimbóimat, amire akaratlanul is nyögtem párat. Kezével egy pillanat alatt nadrágomba nyúlt, és húzogatni kezdte a bőrt férfiasságomon.
Egyre erőszakosabbak lettek a mozdulatai. A nadrágomat is letépte róla alsómmal együtt, majd ő is vetkőzni kezdett.
-Ne!!!Ne! Hagyj békén kérlek!!! -sikoltoztam, de hiába.
Megfordított, és odaillesztette bejáratomhoz férfiasságát. Szemeimbe könnyek szöktek, végig folyva arcomon, mikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
Hyunjae befogta a számat, de én ráharaptam az ujjaira.
-Hallod, Baeki, nyisd ki az ajtót! -hallottam szerelmem kiabálását.
-CHANNIE!!! SEGÍTS! A bátyád egy őrült, ments ki inn-EEEEEHNNNNNNN AAAAH..!!!!!!!! -szakadt ki torkomból a kiabálás, ami attól lehetett, hogy Hyunjae a farkát minden előkészítés nélkül belém lökte. Szabályosan megerőszakol.
Keményen mozgott bennem, sikoltásokat kiváltva belőlem, de az ajtót hirtelen ránk törték. Channie volt az.
-Te beteg állat!! Szállj le Baekiről! -rángatta le rólam, én pedig erőtlen testtel estem rá az ágyra. Remegett minden porcikám.
-Baekhyun...úr isten, gyere. -megszabadított a kezemet fogva tartó fémtől, felkapott karjaiba, s bátyját hátra hagyva elindult velem a zuhanyzóba.
Lerakott a kádba, megengedte a meleg vizet és elkezdett fürdetni. Óvatosan húzta végig bőrömön a habos szivacsot, vigyázva minden mozdulattal.
Mosolyogva figyeltem aggódó szemeit, amiket nemsokára rám emelt.
-Annyira sajnálom, ha oda figyelek rád, és nem a húgommal veszekszem, akkor mindez nem történik meg. -kezdett el könnyezni, én letörölgettem arcáról.
-Ne sírj. Ami megtörtént, az a múlt. Most van a jelen, és a jövő tartogat még meglepetéseket. -gondolkoztam el hangosan.
-Ugye ezt nem az Oroszlán királyból szedted? -röhögött ki. De kedves.

Nevetni kezdtem már én is, de kis idő múlva abba hagytam, mivel alfelem rendesen nyilallt.

Felszisszentem az érzésre, szerelmem pedig rögtön aggodalmaskodni kezdett.

Mikor kimagyaráztam magam azzal, hogy minden rendben, felsegített a kádból, és bekísért a szobájába.

Lefeküdtünk az ágyába, de engem rögtön elnyomott az álom.

~~~~

Reggel arra ébredtem, hogy valami kemény neki nyomódik combomnak, és valaki nyöszörög.

Kinyitottam hát szememet, és Chanyeol vörös, izzadt arcával találtam szembe magamat.

-Mi a baj Channie?? Rosszul vagy? -ijedtem meg.

-Hát...igh-igazábóhl ah......ah ládab van rossz helyehhn......-nyögdécselte, és egyből leesett, hogy mire gondol.

Pirongva húztam el lábamat nemesebbik részétől és sűrű bocsánat kérésekbe kezdtem.

-Nincs baj, csak most ha nem bánod, én kimennék és elintézném a művedet. -mosolygott rám.

Nemsokára egyedül maradtam a szobában, de felülni meg sem próbáltam. Elég emlékképem maradt a tegnapról.

Féltem, ha megpróbálnék kikeni az ágyból, csak összeesnék. És ha mégis sikerülne, lehet, hogy Hyunjae ott lenne valahol kinnt. Félek, nem merek a közelében lenni. 

Még mindig ott lebegett a szemem előtt tegnapi tette. Undorodom az ilyen emberektől. Nagyon.

-Baeki, megyünk enni, vagy hozzam be neked? -kérdezte Channie.

-Hozd be légyszi, nem tudok felkelni. Fáj mindenem.

Kiment, megint egyedül hagyva ezzel engem.

Pár pillanat múlva egy halom kajával tért vissza.

-Jó étvágyat. -nézett rám csillogó szemekkel.

Megköszöntem és elkezdtem a reggelimet. Miután lassan megettem, Chanyeolnak adtam, aki kivitte a konyhába.

-Baekhyun... -nézett rám komoly arckifejzéssel, ami nem rá vall.

-Mondd édes.

-Én nem szeretném, ha a tegapi megismétlődne, vagy esetleg rosszab lenne. Este alvás helyett ezen gondolkoztam, és arra jutottam, hogy ez az egyetlen reális mód. Baeki, szeretném, ha elköltöznél velem.

Bennt rekedt a tüdőmben a levegő.

Ő most komolyan gondolja?? Jesszus, olyan romantikus.

-Na? Mit gondolsz? -faggatott.

-Én...én szívesen elmennék veled, bárhová, akárhová. -vigyorodtam el, s elrugaszkodva fekvő helyemből, nyakába vetettem magamat.

Érzem, hogy tényleg rátaláltam az igaz szerelemre. Ő az én egyetlen "zsiráf-lovagom".